Épp hogy elég volt még a fény tegnap este 8 után a fényképezéshez, amikor elkészültek a tálak. A lemenő nap és a szürkülő ég áthangolta a színeimet. Az izzó, szenvedélyes közelkeleti türkizekből és kékekből a búcsúzó Nap a nyugat középkori hangulatát varázsolta a kertünkbe. Én legalább is így éreztem.
Ez itt középen a barátnőm kedvence.
Én szívem szerint ezt tartanám meg. Titokban drukkoltam, hogy egy ici-picit sérüljön meg, s akkor enyém lehet, de ez nem történt meg. Ehelyett az alábbi darab marad nálunk, a szélén látható két kis berepedés miatt.
Édes Istenem, micsoda teremtő gyönyörűségek! :-)))
VálaszTörlésA Jóisten tudta miért teremtett minket a világra...
Téged többek között azért is, hogy ilyen fantasztikusakat alkoss, minket pedig azért, hogy amikor ezeket csodáljuk, akkor felkiáltsunk: "Édes Istenem , milyen szép kincsek vannak a világban...!!! Ezért (is) érdemes élni... Igen, a világban megvannak a szépségek, csak tudni kell rájuk csodálkozni...!"
Köszönöm, Móni! :-)
(Legszívesebben rohannék hozzád, hogy élőben is megcsodálhassam, de vissza vagyok tartva...)
Kinyílt bennem valami ezeknek láttán és újult erővel, lendülettel látom a napot...
Inspirálsz és már tudom is mi kerekedik ki ebből...:-)))
Csodaszépek. Hova készültek?
VálaszTörlésNagyon szépek!
VálaszTörlés"Oly nehéz a választás!!!!",de megvan a kedvencem: ezen az utolsó képen a kék közepű madármotívummal körbefuttatott tál.
VálaszTörlésBááár: mindegyik mesés!!!!
Móni nagyon szépek lettek. Én is megtartanék belőlük.
VálaszTörlésGyönyörűek! :)
VálaszTörlésCsodálatosak ezek a tányérok: nem bírok betelni velük! Szívesen magammal vinném őket!
VálaszTörlés